Néhány gondolatvillám, ami az Ókorban született, de a mai napig érvényes

Kószi Hippokratész, (Kr. e. 460 – Kr. e. 377 körül) ókori görög orvos, a kószi orvosi iskola vezetője, természettudományos író, antropológus. Az orvostudomány megalapítójának tartják, az ókorban egyenesen Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől származtatták.
Az orvosi etika meghatározó dokumentuma az ő nevét viselő hippokratészi eskü, amely valószínűleg a Hippokratészt megelőző időszakból (i.e.VI. századból) származik. Ez az ókori Görögországban keletkezett orvosi eskü, amelynek emelkedett szelleme a mai orvosi esküket is áthatja, az orvosi etika máig ható hivatkozási alapja. Gyakran hivat-koznak rá mint a primum nil nocere (Soha ne árts!) elvre.
Ebből egy részlet:

„Esküszöm a gyógyító Apollonra, Aszklépioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom következő kötelességeimet: Tanáromat, akitől e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, és vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat lerovom; utódait testvéreimnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és mesterem fiaira, és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másra azonban nem. – Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik….”

A mai tartalmáról szól az Egészségügy Pápai Tanácsának Az egészségügyi személyzet Chartája.
Ebből is néhány rövid részlet:
„…Az egészségügyben dolgozók tevékenysége az élet nagyon értékes szolgálata. Mélységesen emberi és keresztény, nem pusztán technikai tevékenységet, hanem felebarátunk iránti odaadással és szeretetből vállalt és megvalósított elkötelezettséget jelent. A .,keresztény tanúségtétel” egyik formája. Foglalkozásuk követeli tőlük, hogy őrizzék és szolgálják az életet….
…Az élet az ember elsődleges és alapvető java. Az élet szeretete ezért mindenekelőtt a testi élet védelmében kifejtett, valóban emberi tevékenységet jelent….
…Az egészségügyben kifejtett tevékenység személyek közötti, különleges típusú kapcsolaton alapul. Ez „bizalom és lelkiismeret találkozása”. Azoknak a „bizalma”, akik betegek és szenvednek és ezért szükséget szenvednek, akik rábízzák magukat másvalaki ,lelkiismeretességére”, aki segíthet rajtuk szükségükben és aki segítségükre jön, hogy gondoskodjon róluk és gyógyítsa őket….
…Ez a magatartás szeretetet kíván: rendelkezésre állást, figyelmet, megértést, részvétet, jóindulatot, türelmet, párbeszédet. A „tudományos és szakmai képzettség” nem elegendő a minden egyes beteg konkrét helyzetével való bensőséges együttérzés” az, amire szükség van….”
Én ehhez semmiféle kommentárt nem kívánok fűzni.

Sávoly, 2020.08.13.

Schuller Tibor

Skip to content